11/20 ÖNISMERET

 

 

A szenvedélyes szerelmet bárki átélheti? 

 

Nem csak mi, “átlagemberek” foglalkozunk sokat az igazi, szenvedélyes szerelem kérdésével, hanem több neves pszichológus és biológus mindennapjait teszi ki a bizonyítékgyűjtés, a megfejtés és lehetséges okok, előidéző tényezők keresése, vizsgálata.

 

A pszichológusok és biológusok gyakran egyeztetik egymással a felfedezéseiket, kutatásaik eredményeit, hiszen a két irány szorosan összefügg. A pszichológiai folyamatok nagyon nagy része agyműködésünkből fakad, ezért nem árt tudni, bizonyos tevékenységekhez agyunk mely területeit használjuk. Hiszen ezek felfedezése által újabb következtetéseket vonhatunk le, mely – ha nem is sokkal – de mindenképpen közelebb visz minket e rejtélyes jelenség megismeréséhez.

 

2000-ben két londoni tudós, Bartels és Zeki az fMRI (mágneses rezonancia segítségével történő agyi képalkotás) módszerével próbálták beazonosítani, mely agyi területek működése kapcsolódik össze a szenvedélyes szerelemmel. Tették ezt 17 fiatal férfi és nő önként jelentkező segítségével, akik igazán mélyen és őrülten szerelmesnek vallották magukat. A mérés a következőképpen zajlott.

Az fMRI egy olyan eljárás, mely az agyi tevékenységek során fellépő agyi véráramlás változásait alakítja színes képpontokká (lásd az ábrán). Így láthatóvá válik egy fényképen, hogy bizonyos tevékenységekre, gondolatokra az agyunk mely részét használjuk.

A kísérletben résztvevő férfiaknak és nőknek felváltva mutattak képeket szerelmükről és barátaikról egyaránt. Így kétféle felvétel készülhetett, melyeket összevetve úgy kapták meg a szerelem által aktivált mezőket, hogy kivonták belőle a barátok nézegetésekor készült képpontokat.

Tehát a maradék képpontok megmutatják, az agy mely területei játszanak szerepet a szenvedélyes szerelemben.

 

 

 

Ebből a kutatásból kiválóan látszik, hogy az agy azon részei aktivizálódnak, melyek kapcsolatban állnak az eufóriával és a jutalmazás során fellépő agyi aktivitással, illetve öröm átélésekor tapasztalt érzésekkel.

Csökkennek viszont azon aktivitási jelek, melyek működése a szomorúsággal, a szorongással és a félelemmel hozható összefüggésbe. Ezt azért fontos tudni, mert ebből bizonyítottan láthatjuk, a boldogság (szerelem) csökkenti a szomorúságot, ahogyan ennek az ellentéte is igaz, tehát a szomorúság szűkíti a boldogság lehetőségét.

 

Ha egyedülálló vagy, érzésed szerint joggal gondolod azt, hogy “könnyű a szerelmeseknek, mert nekik többet aktivizálódik az agyuk boldogságért felelős része, ezáltal könnyebb az élet más területein is boldognak lenniük”. Ez a gondolatod így teljesen rendben is van. Mi lenne, ha emellett megnéznéd a másik oldaláról is megközelítve? Magyarul, ha az életed különböző területeit rendbe hozod, agyad boldogságért felelős része aktivizálódik, ami kifelé is sugározni fog belőled, ezáltal pedig könnyebben fogod “magadhoz vonzani” a szerelmet. Az embereken, legyenek bármennyire is szépek, a szomorúságnak, a görcsösségnek, a szorongásnak, mind-mind látható jelei vannak, amit még a legjobb színészek sem képesek eltüntetni. Az arcon vagy a testbeszédben jelenik meg. Ezektől a jelektől a normális lelkiállapotban lévő emberek igyekeznek távol tartani magukat. Bizonyára te is jártál már úgy, hogy találkoztál valakivel, akiről nem tudtad megmondani, miért, de valahogy nem volt szimpatikus. Sokszor ugyanis tudat alatt érzékeljük ezeket a jeleket, és tudat alatt zárjuk ki a jeleket adó forrást vagy forrásokat.

 

Legtöbbször egyébként maga a forrás (azaz a szorongó ember) sem veszi észre, hogy milyen jeleket bocsájt ki, ezért annak okát sem igyekszik megszüntetni. Te már, mint haladó önismerettel rendelkező, könnyebben irányítod magad tudatosan, odafigyelve. Nem azért, hogy másokat, vagy magadat átverd, hanem azért, hogy a saját közérzeteden javíts.

 

Észrevetted már magadon, hogy például amikor nagyon erősen töröd a fejed valamin, vagy nagyon koncentrálsz valamire, akkor összeráncolod a homlokod, vagy összehúzod a szemöldököd, megfeszül szinte minden egyes apró arcizmod? Amikor ezt tapasztalod, lazulj el csak egy percre. Engedd el arcizmaidat, esetleg hunyd be a szemedet is néhány másodpercre, háromszor lélegezz be jó mélyen levegőt, majd szépen lassan (amennyire lassan csak lehet) fújd ki. A túlságosan görcsös gondolkodás nem vezet eredményre, azonban a néhány másodperces lazítás után akár a tökéletes megoldás is eszedbe juthat.

 

Hasonlóképpen működik ez a szorongással vagy a szomorúsággal is. Tördeled a kezed, ijedt lesz a tekinteted, rágod a körmöd, lefelé biggyeszted ajkaidat, és még rengeteg testi jele lehet. Amiket felismerésük után, ha megszüntetsz, könnyebben szűnik meg a kiváltó ok is, hamarabb dolgozod fel, ha valami miatt szomorú vagy, vagy szorongsz, ezáltal hamarabb találhat rád is az igaz szerelem. Vagy ha már párkapcsolatban vagy, akkor az ilyen és ehhez hasonló apróságokkal csökkentheted köztetek az olykor-olykor fellépő feszültséget.

 

A legtöbb múlik azon, mennyire vagy tudatos, mennyire vagy képes odafigyelni magadra és a másikra egyaránt.

 

 

 

FELADAT

 

Írásbeli feladat lesz, készíts elő papírt és tollat.

 

Amikor van egy szabad negyed órád saját magadra (ha nincs legalább ennyi egy nap, akkor sürgősen tegyél annak érdekében, hogy legyen, különben nem fog jó irányba változni az életed), ülj le egy kicsit és gondold végig az elmúlt néhány napodat. Játszd le újra az általad jelentősnek vélt szituációkat, éld bele magad újra úgy, mintha ismét ott lennél, mintha tudnál az időben utazni. Néhány eseményt emelj ki ezek közül, és írd le címszavakban a papírodra. Lehet az az esemény apróságnak tűnő is, pl. “meglökött egy nagyszájú nő a buszon, mert nem fért el mellettem, és még be is szólt”.

 

Sikerült legalább három hasonlót felírni? Egyesével menj végig ismét az eseményeken, de most úgy, hogy nem a saját helyedbe képzeled magad, hanem kívülről látod magadat. Hogyan nézel ki? Mit csinálsz az arcoddal? Mit árul el magadról a tested? Mit csinálsz a karoddal? Melyik izmod hogyan reagál? Stb…

 

Következő lépésként képzeld el az alábbiakat. Maximálisan rendben vagy önmagaddal, minden élethelyzetben nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tudod érezni és mutatni magad, nem idegesít fel semmi és kedves tudsz lenni azokhoz is, akik neked megpróbálnak keresztbe tenni. Ebben az elképzelt esetben hogyan alakult volna az általad leírt néhány szituáció? Mi változott volna az eredetileg történtekhez képest? Időzz el ezeken a kérdéseken lehetőleg minél tovább. Innentől kezdve pedig amikor csak tudsz, elemezd magad. Ha eleinte csak utólag is, de beszéld meg magaddal, mi lett volna a helyes cselekedet, a helyes reakció. Ha ezt eleget gyakorolod, idővel nem csak utólag, hanem az éles szituációban is fogod tudni ezt alkalmazni.

 

 

Ui.: Idegesnek, mérgesnek, feszültnek és feldúltnak lenni teljesen normális dolog. Nem is szabad örökre megszabadulni ezektől az érzésektől, hiszen ha nem lennének, nem tudnánk milyen boldognak, felszabadultnak és önfeledtnek lenni. Mindössze arról van szó, hogy a minimálisra kell csökkenteni ezeknek a negatív dolgoknak a mennyiségét. Nem elfojtani, hanem megélni, majd behelyettesíteni valami jóval. Ennyi a titok.

 

 

 

 

Legyen szép a napod!

.

Vanda.

.