Gondolatok a féltékenységről

 

Féltékenységet érzel a párod iránt? Vagy ő megy az idegeidre az állandó féltékenykedéssel? Hol van a féltékenység határa, mikor egészséges, és mikor válik betegessé? Ha benned is merültek fel hasonló kérdések, ez a cikk segíteni fog. Ha tetszett, oszd meg másokkal is, hátha jól jönnek az alábbi gondolatok.

 

 

Mi a féltékenység?

 

A féltékenység fogalmi meghatározása szerint egy olyan heves érzelem, ami akkor tör benned a felszínre, amikor egy általad szeretett személy (párod, szüleid, testvéred…) másvalakire fordítja a figyelmét, másnak adja azt, amit te szeretnél kapni. Ez lehet vélt, vagy valós. Ha vélt, azon a legkönnyebb segíteni, tovább olvasva választ fogsz kapni majd a hogyan? kérdésekre is. Ha valós, akkor azt kell megnézni, milyen szinten tart, kik a szereplők, és mi az ok. Ha a párod talált valaki mást, akinek a figyelmét szenteli, akit kezd megszeretni, akivel foglalkozik, nyilván ez a legrosszabb, és legtöbb esetben itt már kár is féltékenykedni, vajmi keveset tehetsz ellene, csupán azt, hogy egy következő kapcsolatban majd elébe mész annak, hogy ez megtörténhessen. Ha a párod egyszerűen csak segít valakinek, aki elakadt, még nem ok sem arra, hogy letámadd őt, sem arra, hogy magadban rossz érzéseket kelts. Ha édesanyád többet foglalkozik a testvéreddel, mint veled, ülj le vele beszélgetni, mondd el neki őszintén, hogy te ezt vetted észre, neked ez fáj, és valószínűleg vagy az lesz rá a válasz, hogy nem vette észre, és majd jobban oda fog figyelni, vagy az, hogy a testvérednek most egy ideig nagyobb figyelemre van szüksége, mert olyan problémája akadt, amit így lehet megoldani.

Itt jegyezném még meg azt is, hogy nem csak az lehet féltékenység, amikor a másik fél másnak ad valamit, amit te szeretnél kapni, hanem az is, amikor a másik fél nem ad meg neked valamit, amit szeretnél kapni. Bár kicsit más a kettő, de érzés szinten nagyon hasonló. Csak a második ellen könnyebb tenni. Beszélgetéssel. Főleg. Az sok mindenen segít.

 

Meddig egészséges a féltékenység?

 

Az teljesen természetes dolog, ha szeretünk valakit, akkor rosszul esik, ha a szeretett félhez más emberek is közel állnak, és nem kaphatjuk őt meg maximálisan. Mert az embernek birtoklási vágya van, ha valamit végre kemény munkával megszerzett, megdolgozott érte, akkor az ne legyen másé. De kinek jó ez a gondolkodás? Tudom, hogy tisztában vagy azzal, ha minél többet adsz, te is annál többet kapsz. Sokan mégsem képesek annyira sem elengedni a párjukat, hogy a barátaikkal megigyanak egy sört, vagy a lányok a barátnőikkel elfogyasszanak egy színes-habos süteményt. Az élet nagyon hosszú, és rengeteg időtök van még együtt, engedd meg a párodnak, hogy másoknak is adjon magából. Azért viszont tegyél, hogy az egyetlen dolog, amit csak te kaphatsz tőle, az intimitás, az maradjon is kettőtök között, ha ezen a téren nem vágyik másra, akkor felesleges magadhoz láncolni, engedd bátran szabadon. Illetve, ha nem marad köztetek az intimitás, akkor sem a rövid póráz a megoldás, hanem le kell ülni, és megbeszélni, mi történik éppen, mi lehet ennek a vége, és azt a véget akarjátok-e, vagy sem. Ha nem, nyilván tenni kell ellene. Nem féltékenykedéssel, hanem odafigyeléssel.

 

Természetes dolog, hogy a párodnak nem te vagy az első, más iránt is táplált már érzelmeket, szeretett már másokat is, és annak ellenére, hogy most veled van, te vagy neki a fontos, téged szeret a legjobban a világon, attól még a múltat nem tudja kitörölni, és bizony akadhatnak ott is szép emlékek, amire szívesen emlékszik vissza, amit esetleg veled is szívesen megoszt. Részedről külön elismerés az, ha olyan kapcsolatban vagytok, hogy a párod meg tud osztani történeteket a múltjából, mert az azt jelenti, igazán mély és baráti a kapcsolatotok. És természetes, hogy egy picit hevesebben ver a szíved, talán egy picit fáj is, amikor elmeséli például, hogy az egyik exével járt egy csodálatos helyen, ahová téged is szeretne elvinni. A legtöbb féltékeny emberben ilyenkor azok a gondolatok fogalmazódnak meg, hogy „persze, aztán majd folyton rá fog gondolni” „miért kell olyan helyre menni, ami rá emlékeztet?” stb. Pedig ha ilyet mond, biztos lehetsz benne, hogy nem nosztalgiázni szeretne, és biztos, hogy nem az ex miatt volt neki szép az az élmény, ha egyszer téged is el akar vinni. Hanem emlékszik valami szépre a múltjából, amit veled is meg szeretne osztani, esetleg már régebben is arra vágyott volna, hogy veled legyen ott, ne pedig azzal akivel éppen volt. Mivel semmi nem fekete, vagy fehér, az emberek különböznek, rengeteg gondolat lehet egy-egy kimondott mondat mögött. Ezért (is) rendkívül fontos, hogy sokat beszélgess a pároddal, osszatok meg mély gondolatokat egymásról, saját magatokról, a világról, az értékrendetekről, és mindenről, ami csak eszetekbe jut. Viszont nagyon fontos, hogy ezek a megosztások részletesek legyenek, főleg ha sok mindenben ellentétesen működtök, minél jobban körülírsz valamit, annál biztosabb, hogy eljut a másik tudatáig, amit közölni szeretnél. Mert ha csak fél szavakat mondasz, hangzatos a közmondás, hogy az igaz szerelmesek fél szavakból is megértik egymást, de a legnagyobb százalékban ez csak úgy tűnik, idővel pedig kiderül, hogy a másik teljesen másra gondolt, mint amire te. Nem egyszerű ez, de van benne szépség, és aki felfedezi, nagyon boldog tud lenni.

 

Mikor válik betegessé a féltékenység?

 

Sajnos nem tudok annál jobb példát felhozni, mint amit az egyik volt barátom művelt. Saját bevallása szerint sem másokra volt féltékeny, hanem arra az időre, amit mások velem töltöttek, mindegy, hogy az egy kolléga, aki mellett egész nap ülnöm kell, ha akarok, ha nem, vagy hogy az egy ügyfél, aki rendszeresen jár hozzám, vagy hogy a szüleim, akiket néha meglátogatok, vagy hogy a barátaim, akikkel amúgy sem találkozom túl sokat, mert kicsit magányos alkat vagyok, és gyakrabban szeretek egyedül lenni, mint társaságban. Nyilván én is követtem el hibákat, például nem egy percen belül válaszoltam az üzeneteire, hanem volt, hogy 5, esetleg 20 perc is eltelt már; (:)) vagy amikor társaságban voltunk, hamarabb koccintottam azzal, aki az innivalót kitöltötte, mint vele; vagy hogy a kollégámnak ugyanolyan ízesítésű kávét vittem a közeli kávézóból, mint amilyet saját magamnak; vagy hogy elmondtam neki magamról azt, hogy nincs mindig kedvem a barátaimmal lenni. Egy ideig hülye az ember, és tűri ezeket, vagy belülről nem is annyira feltűnő, mint mikor egy külső szemlélő látja ezt az egészet. A lényeg, hogy egyik félnek sem tesz jót. A féltékenykedő tönkreteszi magát lelkileg, felemésztik a negatív gondolatok. Az a fél, akire féltékenyek, őt pedig hazugságba kényszeríti párja féltékenysége, és olyankor sem mond igazat, amikor semmi oka nem lenne sem hazudni, sem pedig elhallgatni, vagy elferdíteni az igazságot.

 

Ez egy önmagát gerjesztő folyamat, amit csírájában kell elfojtani, azaz megoldani.

 

Kezdjetek el beszélgetni egymással! Igazi, mély beszélgetések legyenek, ahol nem csak tények, hanem gondolatok és érzések, szubjektív vélemények is felbukkannak. Higgyétek el, érdemes megnyílni, mert ezzel nem csak a kapcsolatotok fejlődik, de saját egyéniségetek is!

Félsz attól, hogy közel engedj valakit magadhoz? Erre a kérdésre egy roppant rövid és tömör válaszom van: Fogadd el a múltadat és jelenedet úgy, ahogy van, azon már nem tudsz változtatni, és tanulj meg arról is beszélni, amit cikinek tartasz, mert nagy a valószínűsége, hogy egyedül te tartod annak.

 

 

Szeretnéd velem felvenni a kapcsolatot? Elérhetőséget találsz a Személyre szabott segítség menüpontban!