15/20 PÁRKAPCSOLATI INTELLIGENCIA

 

 

Az őszinteség bűn?  

 

 

Napjainkban egyre inkább általánossággá válik a tökéletességre való törekvés. Mind adni, mind kapni akarjuk a tökéletességet. Tökéletességre törekszünk külsőnk, belsőnk, tudásunk és vagyonunk tekintetében egyaránt. Olykor minden igyekezetünket beleadva akarunk tökéletesek lenni, olykor pedig úgy, hogy kizárólag a jó oldalát mutatjuk be az adott dolognak. Legyen szó akár egy termékről, aminek a marketingje minden szépet és jót ígér, legyen az egy rossz tulajdonságunk, amit például egy állásinterjún olyan oldalról közelítünk meg, ahol pozitív jelentéssel bírhat. Legyen szó egy lakásról, amit el akarsz adni, és a lehető legoptimálisabban helyezed el benne a bútorokat egyetlen fénykép erejéig, amit az értékesítő oldalra töltesz fel. Legyen szó egy olyan ruháról, ami a tested hibáit eltakarva emeli ki előnyös vonalaidat.

 

Járjak akkor olyan ruhákban, amelyek megmutatják hibáimat? Áruljam el az állásinterjún azt a hibámat, amit magam is utálok magamban? Természetesen nem. De tudd, az élet telis-tele van hazugságokkal, melyek felszínessé teszik az emberi kapcsolatokat, csalódottá a felhasználókat, unottá a szerelmeseket és így tovább.

 

Történt már veled, olyan, hogy megláttál egy férfit/nőt, megtetszett neked, elképzelted valamilyennek, elhatároztad, hogy megszerzed magadnak, ha a fene fenét eszik is? Közben gyártottad magadnak az apró álom-történeteket, milyen lesz majd vele, hogyan csókol, mennyire jól fogtok szórakozni, mennyire tartalmasakat fogtok majd beszélgetni. Telt-múlt az idő, míg végre alkalom adódott, hogy a közelébe férkőzz. Könnyen ment az ismerkedés, örültél, mint majom a farkának, majd 3 nap múlva akkorát csalódtál, mint még soha addig életedben. Miért? Mert közel sem volt olyan a férfi/nő, mint amilyennek képzelted. Nem is volt okos, vagy hiányzott a humorérzéke, a kedvességet csak hírből ismeri, bármi. Történt már veled hasonló? Sajnos bizony ez is egyfajta hazugság. Hazudtál magadnak, és inkább kitaláltál egy képzeletbeli barátot/barátnőt, semmint inkább arra törekedtél volna, hogy megismerd őt, a valódi énjét, elvárásokkal és feltételektől mentes valódiságát. Ha nincs összehasonlítási alap (elvárás), mindig jobbnak értékeljük azt, amit kapunk.

 

Az őszinteség erény, mellyel kitűnhetsz a tömegből is. Ennek bemutatására szolgáljon az alábbi rövid kis történet.

 

“Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Ennek a királynak egy bánata volt csupán: nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt: „Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom.” Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihirdette: – Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom! A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni. „Milyen különös” – álmélkodott Szon Il, s végül az édesanyjához fordult segítségért. – Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? – kérdezte. – Talán másik földbe kellene ültetned őket – tanácsolta édesanyja. Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek pedig az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán. Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút: – Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? – kérdezte tőle. Szon Il hüppögve mesélte, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, ám azok mégsem indultak fejlődésnek. A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta: – Ez az én becsületes kisfiam! Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett: – Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel? A király ekkor így szólt: – Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük. Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek pedig, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyellték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.”

 

Vagyis azt a látszatot akarták kelteni, hogy ők a jobbak, az ügyesebbek, az élelmesebbek. Pedig mindössze magukat kellett volna adniuk, azaz őszintének kellett volna lenniük.

 

Sokan szinte bűnnek tartják az őszinteséget, hiszen elveszíthetik miatta az állásukat, tönkremehet miatta a kapcsolatuk, véget érhet miatta egy régi barátság. Pedig pont az őszinteség az, ami sikeressé tesz bennünket a hivatásunkban, ami mélyebbé és tartósabbá teszi párkapcsolatunkat, és igazzá barátságainkat. Az őszinteséget pedig (ha nem nevelték belénk a szüleink, akkor) tanulni kell.

 

Az, hogy magunkkal szemben nem vagyunk őszinték, annak mélyebb és egyedibb vonatkozása van szinte minden esetben. Ellenben az, hogy másokkal szemben nem vagyunk őszinték, az legtöbbször egyetlen dologra vezethető vissza. Félünk. Félünk attól, hogy mit mond a másik, félünk, hogy megbántjuk-e, félünk, hogy véleményünk után vajon szóba fog-e velünk állni, félünk, hogy mit gondol rólunk harmadik személy, aki esetleg hallja. Miért félünk? Legtöbb esetben azért, mert nem ismerjük eléggé sem magunkat, sem a másikat. Nem tanultuk még meg úgy kifejezni őszinteségünket, hogy azzal a másikat ne bántsuk meg, hanem javára tudja fordítani a kapott információt.

 

Hogyan lehet fejleszteni az őszinteséget? Természetesen gyakorlással. Kezdd például az alábbi feladat megoldásával.

 

 

 

  FELADAT

 

Legyél kíméletlenül őszinte, olyan őszinte, amilyen még soha nem voltál, és írd meg véleményedet a tanfolyamról. Írj le bármit, ami eszedbe jut, ami nem tetszett, ami bántott, aminél többet vártál. (E-mail cím: pallanea@pallanea.hu) Rajtam tudsz gyakorolni, hidd el, semmin nem fogok megsértődni. Most már elárulhatom: Bizonyára észrevetted, a tanfolyam leckéi nem érkeztek mindig olyan ütemben, ahogyan ígértem. Ez igazából egy teszt volt, teszt arra, hogy valóban olvassátok-e a leveleket, és teszt arra, hogy vajon mertek-e szólni, ha valami nem az ígértek szerint történik.

 

Miközben a véleményedet írod, emlékezz vissza, milyen volt az, amikor vártad a megígért idő múlva a leckét, de a postafiókodban hűlt helyét sem találtad. Mérges voltál? Csalódott voltál? Szomorú voltál? Keletkeztek negatív gondolatok rólam, a tevékenységemről, vagy akár a személyemre vonatkozóan?

 

Írj meg mindent, ami eszedbe jut. Miközben írsz, figyelj nagyon az érzéseidre. Figyeld, hogy tartasz-e attól, mit fogok szólni, tartasz-e attól, hogyan foglak téged megítélni, tartasz-e attól, mit fogok reagálni vagy egyszerűen csak sajnálsz kiosztani, figyeld meg a saját érzéseidet, esetleges haragodat, és bármi is az, lépj túl rajtuk, írd meg nekem a gondolataidat a tanfolyammal kapcsolatban.

 

Amikor megírtad a véleményedet, figyeld meg azt is, amikor a küldés gomb felett van az ujjad (egered), mit érzel? Szégyent? Keserűséget? Feldúltságot? Miközben kiírtad magadból a bánatodat, felhergelted magad vagy lenyugodtál közben? Mi történt, miután lenyomtad a küldés gombot? Megkönnyebbültél? Esetleg lelkiismeret-furdalásod lett? Minden apró érzésedet figyeld meg, és próbáld megfogalmazni, körülírni, hogy volt pontosan.

 

FONTOS! A megfigyelt érzéseidet írd fel magadnak egy kis jegyzetfüzetbe. Ez azért fontos, mert a feladat folytatódni fog, és szükség lesz hozzá az emlékezetedre, valamint az észlelt érzések felidézésére.

 

Még valami… Legyél őszinte, ne finomkodj, csak bátran! Ha nincs még meg a kellő bátorságod, a neveddel felvállalni a véleményedet, akkor a honlapon a kapcsolat menüpont alatt találsz egy form-ot, ahová ha nem írsz sem nevet, sem e-mail címet, csupán az üzenet részét töltöd ki, akkor az üzenetet megkapom, de nem fogom tudni, kitől érkezett. Ennek nincs is egyébként jelentősége, mert nem az a fontos, kitől jött, hanem az a fontos, hogy megtanuld ebből a gyakorlatból azt, amit meg kell.

 

 

 

Legyen szép a napod!

.

Vanda.

.